Egy kedves olvasónk, Dale Cooper néven osztotta meg velünk gondolatait, amelyek a nagy esőzések után kialakult káosz kapcsán merültek fel benne.

„Nagyapám kőműves volt, még abból a fajtából való iparos, akinek nemcsak a két keze, az esze, a szíve, de még a lelke is benne volt a munkájában. Messziről, rövid idő alatt meg tudta mondani, kiből lesz jó iparos, és kiből nem… Jól bánt az évezredes szakmai fortélyokkal, de kiválóan ismerte a modern kor technológiáit is. Elvégezte a legnehezebb feladatokat, de elvállalta a szegény emberek legegyszerűbb megbízásait is, sokszor csak annyit kérve, amennyit az adni akart, tudott. Őt még elvitték a kővárakhoz tanuló korában, megnézték a Halászbástyát, mindent elsajátíttattak vele. Tudott kemencét rakni, kötőanyag nélkül kőhalmot, falat, tudott burkolni, réz berakásos műkövet készíteni, boltívet, faragást, térkövet, makadám utat. Ránézésből megmondta egy anyagról, mire jó és mire nem, vagy azt, hol, hogyan kell megütni egy követ, hogy úgy törjön, ahogy épp neki kell. Egy biztos, fejszámolással, függőónnal, vízmértékkel, léccel, no és puszta kézzel, kézi szerszámokkal olyan síkokat, szögeket készített, amilyet akart. Ha valaminek, valahonnan le kellett folynia, az úgy, és oda folyt, ahova ő akarta. Kirakta, elsimította, majd megkötött az anyag, olyan nem volt, hogy a víz nem találta meg a lefolyót, az eső a falra verődött a párkányról!

Minap, az esőzések alatt volt alkalmam végigmenni a városon éjszaka. Nagyapám jutott az eszembe, kényszerközlekedésem alkalmával, és elmerengtem. Hogy lehet megannyi hibás felületű, rossz út, egyenetlen járda, girbegurba térkő, lefolyó? Amit leraknak, már hozzá is kell nyúlni: vagy azért mert rossz, vagy azért, mert nem egyeztetnek egymással a tervezők, kivitelezők, megbízók, a város. Az a nyavalyás víz meg jól ismeri a fizikát, csak lefelé hajlandó folyni. Sík vidéken apró szintkülönbség elég, hogy megmaradjon a víz az urbánus felületeken, vagy pont arra folyjék, amerre nem jó a polgárnak. Annyira gazdagok lennénk, hogy egy utat ötödször is elláthatunk burkolattal, mert az előző négy nem sikerül, majd az ötödiknél is a lefolyók vannak a legmagasabban? Mindez a lézertávmérők, földmérő-, szintezőműszerek világában?

A slusszpoén, hogy miért tudtam ennyi mindent megfigyelni, annak ellenére, hogy kocsival szeltem át Kecskemét városát, no és a habokat. Rajtam kívül egyetlenegy jármű sem volt az utakon, mégis minden közlekedési lámpa működött. Az összes! Nincs sárga villogó, esetleg mérleg és/vagy kamera alapú forgalomszámlálás, az e szerint vezérelt lámpák, netán ezek forgalomszervező összehangolása, központi, automatikus forgalomvezérlés, ahol még a zöld, vagy piros ideje is szabályozható, attól függően, mit kíván a forgalom nagysága, iránya. Nem! Minden lámpánál ácsorogtam a pirosban, tök egyedül, szakadó zivatarban, kora hajnalban. Ez nem csak pénz kérdése, hanem érték-, (víz)mértéké, a lelkiismeretes munkáé, a tiszteleté is. A léleké, amit drága jó nagyapám még minden egyes kőbe belerakott.”

Dale Cooper

Kecskemét, 2010. szeptember. 12.

Egy felháborodott széchenyivárosi lakó írt blogunkba, aki nem érti, hogyan szemetelhetnek szabadon a városrészben a panelházakat szigetelő munkások.

- Érdemes szétnézni a kecskeméti Széchenyi lakótelepen, ahol hónapok óta szabadon szemetelhetnek a lakásfelújító (szigetelő) cégek, mégpedig hatósági jóváhagyással - írja olvasónk, aki szerint szemet huny a dolog felett közterület-felügyelet és a polgármesteri hivatal jegyzői titkársága is.

Az ott élők felháborítónak tartják, hogy a felújítás szemétteleppé változtatja az amúgy sem épp a tisztaságáról híres városrészt. Az Aradi vértanúk tere és környéke teljesen be lett terítve hungarocell darabokkal. Az Akadémia körút 26. szám alatti épület szigetelését egész a Kispostáig terítette a szél. Mintha esett volna a hó a környéken augusztusban.

Csak az a gond, hogy ez a hó nem olvad el egyhamar! A hungarocell lapok ugyanis kis golyócskákból épülnek fel. Ezek a szögfej méretű részek, amelyek beterítették a környéket, soha! nem bomlanak le, és össze se lehet szedni, söprögetni a fűszálak közül. Így hát a sokak számára örömteli felújítás egyenlő a maradandó környezetszennyezéssel, amit szabadon, legálisan és hatósági közömbösség mellett végeznek a kivitelező cég emberei.

Egy felháborodott széchenyivárosi lakos

- Kecskeméten, a városháza mellett található kerékpártároló hasznos, kényelmes, ugyanakkor veszélyes is - állítja levélírónk, János. - Sokan helyezik el itt kétkerekűjüket, főként, ha valamilyen rendezvény van a városközpontban. Mert kerékpározni jó, egészséges, „biztonságos”, nem kell parkolóhely után kujtorogni, és ha ne adj’ isten az ember fia még a bor-sörpavilonokat is meglátogatja, nem kell tartani a rend éber őreinek jogos dorgálásától.

Csak hogy ebben a tárolóban mégsem tudhatjuk biztonságban biciklijeinket. Igaz, hogy térfigyelő kamera vigyázza a környéket, csak épp sötétedés után nincs elegendő fény ahhoz, hogy értékelhetőek legyenek a felvételek. A helyek száma sem kielégítő, mivel egy-egy nagyobb rendezvény idején sokszorosára lenne szükség. Így azt gondolom, a város vezetésének javítania kellene a helyzeten. Dicséretes ugyan a polgárok igyekezete, hogy nem használják gépjárművüket, de ha nincs elegendő és biztonságos kerékpártároló, akkor minden igyekezet hiábavaló. Így aztán sokan mégis inkább a négy kerék mellett döntenek…

Juhász János

Horrorisztikus látványban volt része olvasónknak a minap bevásárlás közben. El is ment a kedve a hétvégi töltött paprikától.

- A minap jártam az egyik nagy kecskeméti bevásárlóközpontban - írja olvasónk, aki nem járult hozzá neve közzétételéhez. – A heti bevásárlást akartam megejteni, gondoltam, egy kis darált hús jól jönne, így beálltam a húsos pulthoz. Nézegettem az üveg alatt tárolt húsokat, és véletlenül rápillantottam a hentes háta mögötti húsvágó műanyag tőkére. Na, ez nagy hiba volt. Hatalmas, zöld, döglegyek lepték. Szó szerint lepték, mert volt vagy tíz belőlük. Továbbhordoztam - most már célirányosan - a tekintetemet a darálóra. Nos, hát itt volt vége a hétvégi töltött paprikának. A darálóból nagy hetykén mászott ki jó néhány kövér köpőlégy. Aztán rájöttem, mi lehet a gond. Meleg van.

Valószínű, szombat révén, spóroltak a klímával, így előjöttek ezek az undorító legyek. Forrt bennem a bosszú, így kifelé menet az ügyfélszolgálatot „megnyugtattam”: nyakukra küldöm az ÁNTSZ-t. A recepciós unott vállrándítással vette tudomásul. Tudta, hogy szombaton nincs az  a hatóság, ami zaklatná őket.

Fura, hogy a kicsiket - boltokat,vendéglőket,büféket - már napi rendszerességgel „ellenőrzik”, betartatva velük az olykor betarthatatlan szabályokat. Kíváncsi lennék, miért nem ellenőrzik a nagyokat is oly pedánsan? Miért nem lehet hétvégén találni egy ellenőrző hivatalnokot, akit ilyen esetben ki lehet hívni? Pedig a mindenható multi is megérdemelné néha, hogy a körmére koppintsanak…

Hiába is szeretne, az érvényes menetrend szerint csak nagy-nagy bosszúságok árán juthat el a környékbeli fürdőbe egy bajai olvasónk.

Ebben a hőségben mi is nagyon vágyunk a strandra, írja Renáta. A közelünkben található Dávod-Püspökpusztán nemrég fel is újították a fürdőt, de sajnos hiába. Mi, bajaiak tömegközlekedés hiányosságai miatt nem tudunk ide eljutni. Úgy tűnik, csak kocsival érdemes indulni, de mi van azokkal, akiknek nincs autójuk?

 Bajáról reggel 6:50-kor és délután 14:25-kor indul autóbusz, Püspökpusztára a fürdőhöz. Sajnos a reggeli járat fél 8-kor érkezik meg, a fürdő pedig csak 9 órakor nyit, így kénytelenek vagyunk a kapujánál reggel másfél órát várakozni. A faluból viszont messze lenne kigyalogolni. Délután már 15:42-kor jön vissza az utolsó busz Bajára, így nem igen maradna időnk belemelegedni a fürdőzésbe, és a jegy árát se tudnánk kihasználni.

Igencsak bosszantó számunkra, hogy ennyire nincs figyelemmel a helyi közlekedési társaság azokra a városlakókra, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak a nagy melegben…

 Köszönettel: Schoblocher Renáta

Válás okán nemrégiben Kecskemétről, a Széchenyivárosból egy vidéki kis falucskába költöztem. Áldott csönd, gondoltam én: hajnalban nem randalíroznak a nagyra hivatott ifjak, nem kell damilt kifeszíteni a motorosok elé és nem hallgatom a felső szomszéd tuc-tucjait, illetve az alsó szomszéd egészséges bélgázát. De jó!
Na, ehhez képest…
Hajnali 4-kor a szomszéd paprikaföldjére megérkeztek a napszámosok, akik nagy hanggal örülnek a kapának (esetleg a 10 literes demizsonnak?). Fél hatkor jön a szomszéd, aki 5 kecskéjét természetes módon ablakunk alá köti ki, ők versenyt énekelnek a felkelő nappal. Még mindig reggel, 6 óra táján a Homo Sapiens evolúciós ugrásán gondolkoztam, melyet a napszámosok és kecskék közti nemi kapcsolat elérése tehetne lehetővé…
Este 8-ig kecskearénázás (csodálkoztam, hogy az esti film szinkronjából csak meeee-t hallok), majd harmadik szomszédom tereli haza 10 táján birkáit. Kétszavas mondatokkal. Az egyik a birkák első női ágon való felmenője, a másik ezeknek utcasarkon űzendő jövedelmező foglalkozása.
Várakozásaim között szerepelt a friss levegő is, mint elvárás… Nincs is jobb, mint a friss, érett Bács-Kiskun megyei trágya szaga. A hozzá tartozó köbméterenkénti 200 léggyel egyetemben. No falusi turizmus, légyszív fejlődj, fejlődj…
(Szigeti Róbert)

Köteles-e bért fizetni a munkaadó, ha nincs munka? - kérdezi részmunkaidőben dolgozó, közalkalmazott olvasónk. Határozott időre alkalmazták, ám fél évvel szerződése lejárta előtt jogviszonya megszüntetését ajánlja alkalmazója, mivel nem tudja ellátni munkával.

Ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni a munkavállaló, személyi alapbére akkor is megilleti a kiesett munkaidőre. Amennyiben tehát jogviszonya nem szűnik meg, ugyanúgy megilleti az alapbér, mintha munkát végezne - nyugtatja meg az érintetett Tóth Edina ügyvéd, munkaügyi szakjogász.

Olvasónkat az is érdekli, a fizetett szabadság kiadása miként működik a részmunkaidőben dolgozó közalkalmazottaknál. Nincs oka aggódni, évi rendes szabadság annak is jár, akit nem teljes munkaidőben alkalmaznak.

Amennyiben az általános munkaidő-beosztás szerint a hét minden munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállalót. A rendes szabadság idejére járó díjazás azonban csak a munkaidejével arányos időre jár - figyelmeztet az ügyvéd. Például a napi négyórás munkaidő esetében egy szabadságnapra négy órai átlagkereset jár.

A határozott idejű munkaviszony megszüntetésének szabályaival is szeretne tisztában lenni a kérdező. Az ilyen jogviszony csak közös megegyezéssel, rendkívüli felmondással szüntethető meg. Még egy eset szabályozott, amikor a munkáltató a határozott idő lejárta előtt megszüntetheti a jogviszonyt, kifizetve a munkavállaló egyévi, vagy a még hátralévő időszakra járó átlagkeresetet. A konkrét esetben, ha a munkáltató meg szeretné szüntetni a jogviszonyt, de a munkavállaló a közös megegyezést nem írja alá, csak úgy küldheti el, ha megfizeti a szerződés határidejéig járó több havi átlagkeresetet. A még ki nem adott, időarányos szabadságot is köteles pénzben megváltani a munkaadó.

Popovics Zsuzsanna

Telefon: 0676/518-216

E-mal: zsuzsanna.popovics@petofinepe.hu

Tragikomédiába illő kálváriát járt meg egy lajosmizsei olvasónk, akinek térerő problémáit extrém megoldással igyekszik megoldani a T betűs szolgáltató.

Lajosmizsei otthonomban nincsen térerő. Sokszor szinte hason fekve telefonálunk a nappali padlójáról, és moccani se merünk, hogy meg ne szakadjon a vonal - panaszolja László levelében. - Mivel a munkámhoz is nagy szükség van a mobilra, felhívtam az ügyfélszolgálatot, oldják meg ezt a problémát. Húszpercnyi ide-oda kapcsolgatás, gombnyomogatás után fellélegeztem: végre egy emberi hang szólt hozzám a vonal túloldaláról. Lágyan és nagyon udvariasan kérte a hölgy a jelszót tőlem. Azt a jelszót, amit három éve találtam ki nagy hirtelen, amikor a csomaghoz kellett.

Gőzöm se volt már róla, ezért irány a 30 km-re lévő ügyfélszolgálat. Három ügyintéző három különböző verziót vázolt fel nekem, amikor előadtam a kérésemet, majd annyira jutottak, hogy térítés ellenében szívesen megmondják! Még ezt is lenyeltem, szó nélkül kifizettem. Megkaptam a jelszavam, otthonról nyomban hívtam a szervizt: megvan a jelszó! Ugyanaz az udvarias hang köszöntött, csak most épp az azonosító számsort kérte tőlem. Na! Itt kezdtem elveszíteni a türelmemet. Térerő ugye nincs, így folyamatosan szaladgálnom kell az udvarról ki-be a kért kódokért, jelszavakért. Majdnem kirepült a kezemből a telefon a nagy rohangálás közben. Végre nagy keservesen mindent megadtam, amire kíváncsiak voltak, mire jelezte a telefonos hang: sajnos erre a problémára nincs megoldás. Azaz egy mégis csak lenne: annyi vezetéket húznak a házba, ahányan használunk a telefont, és akkor lesz térerő.

Nagyszerű! Mondom én, akkor miért mobil a mobil? Úgy gondolom, madzagokhoz kötve okafogyottá válik így telefonálni. Kérdezem tőlük, van-e erre valamiféle eltérő üzemeltetési kedvezmény. Hiba volt feltenni a kérdést, mert ezzel kivertem a biztosítékot náluk. Nem küldtek el melegebb éghajlatra, de majdnem.

13 munkanapot kértek a térerő probléma megszüntetésére. Mivel hárman használnánk mobilt, három antennát szerelnek majd fel, három zsinór csatlakozik a mobilokhoz. Madzagok lógnak majd mindenhol. Kíváncsian várjuk az eredményt. Feleségem és a lányom is hosszú órákat töltött az ügyintézéssel Eddig 60 ezer forintomban van, hogy szeretnénk normálisan mobilozni, ez a madzagos verzió pedig nem tűnik épp a legnormálisabb megoldásnak. Úgy gondolom, ezt szolgáltatásnak nevezni, enyhén szólva túlzás.

Bújócska keretében kínálta termékeit a közelmúltban az egyik bevásárlóközpont. Egyik olvasónkat igencsak felbosszantotta a „kreatív” akció.

A közelmúltban „Vásárlók éjszakája” címmel akciót tartott az egyik kecskeméti nagyáruház. Minden negyed órában egy termék volt akciós. 21 órától egy mobilhoz lehetett potom ezer forintért hozzájutni, ami az én kíváncsiságomat is felkeltette - írja János. Több száz  ember gyűlt össze a nem mindennapi akcióra. 21 órakor, mikor már mindenki az nézte, hogy merről hozzák a telefonokat, a kedves mikrofonos hölgyet félrehívták.

Amikor vissza jött vidáman bejelentette, hogy a „kreatív” kollégái azt találták ki, nem viszik oda az emberekhez a telefont, hanem eldugják az áruházban. Keresse meg, akinek kell! Nesze neked vásárló! Én azt hittem, vásárolni megyek egy áruházba, nem bújócskát játszani! Csak gratulálni tudok a „kreatívoknak”. Javasolnám a legközelebbi akcióhoz a számháborút vagy esetleg egy kő-papír-olló versenyt.

Annyit még elmondanék, hogy az áruházban még eltöltött mintegy 10 perc alatt, összesen három! embernél láttunk telefont!  Pompás kis akció, mondhatom. Szégyellje magát mindenki, aki ebben a néphülyítésben részt vett!

Mindent a vásárlókért? Azt hiszem ez az akció nem épp erről szólt.  

Egy csalódott „vásárló” a sok közül

Anikó nevű olvasónk keserű tapasztalatokat szerzett Kecskemét főtéri rendezvényein. Nem érti, miért nem lehet jobban előkészíteni egy előreláthatóan nagy tömegeket vonzó esti programot. Így ugyanis sokan rossz szájízzel távoznak az egyébként jó műsorokról.

 - Miért van az, hogy állva kell végignézni a legjobb főtéri produkciókat Kecskeméten? - kérdezi olvasónk. Vajon mit szólna például a Szegedi Szabadtéri Színház közönsége hasonló körülményekhez? Sárközy István szerint 30 millió forintjába került a városnak a két ingyenes produkció: az István a király és az operett záróműsor. Olyan sokkal került volna többe, ha székek is lettek volna? Habár szinte mindegy is, mert aki nem jutott 6-8 méteres látótávolságba a színpadhoz, az jobb oldalon a nagyon lombos fa ágaitól, bal oldalon pedig a hangosító felszereléstől nem látott az égvilágon semmit sem. Öregek, gyerekek egyik lábról a másik lábra álltak. Már aki nem ment haza csalódottan még az elején, mielőtt az előadás megkezdődött volna.

Egyébként a műsor fenomenális volt, de a szervezés az pocsék. Akárcsak jó pár éve a NOX együttes koncertjén. Legalább valaki gondolkodna és megnézné át a terepet, mielőtt felszerelnek egy színpadot! Muszáj mindig keserű szájízzel hazamenni az embernek? Ezúttal is bebizonyosodott, hogy Kecskemét nagy a szervezésben…