Alig vártuk, hogy elteljen a nap, és ahogy minden jeles ünnep idén, most is megnézzük az esti tűzijátékot. Végre eljött az este, bár készülődés közben én megemlítettem, hogy a tévében is közvetítik majd, győzött a gyerek. Elindultunk, hogy elfoglaljuk a tűzijáték kezdetére a szokásos helyünket a városháza előtt. Innen lehet a legjobban élvezni a látványt, ezúttal azonban nem várt események rondítottak bele. A tűzijáték ideje alatt mi és a körülöttünk lévő (nem kevés) érdeklődővel együtt nem győztük a szemünket törölgetni. Közben a hajunkból söpörtük ki a fellőtt rakéták papír- illetve hamudarabjait. Mellettünk egy fehérruhás hölgy állt, aki - mire vége lett a papíresőnek - szó szerint bepöttyösödött.

Én még ilyen „szemetelős” tűzijátékot sosem láttam, Persze amit láttam belőle, már amikor nem épp a szememből dörzsöltem az égből potyogó ajándékot, az nagyon szép volt. Köszönet érte. Csak annyit kérdeznék, az elmúlt évek rendezvényein miért nem kaptunk szemetet a nyakunkba?

Vagy ez az új trendi? Tűzijáték konfettivel?

Tisztelettel: egy hű olvasójuk

Minden tiszteletem az elektromos szolgáltatóé, örülök, hogy akarnak valamit. De nyáron? Reggeltől délutánig? Könyörgöm, a tanyán, ahol lakom, minden villannyal működik. Nincs víz, telefon, a hűtő kienged, nem lehet főzni, mosni, mosogatni, a WC-t lehúzni. Az udvaron az a pici terület, ami még nem égett ki a hőségtől, ma ropogósra sült. Az állatokról, na meg a kertről ne is beszéljünk!

Nem tudom felfogni józan ésszel, hogy miért nem lehet tavasszal vagy kora ősszel beiktatni kétszer nyolcórás áramszünetet. Mert ugye lesz még folytatás? Kétnapos a „karbantartás”. Ja! Ha nem tudnám, miről szól ez a munka, még meg is békülnék, de tudva, hogy a nyolcórás áramszünet lehetne megosztott is egy kis szervezéssel, a többiről - úgy mint a munka értékéről -már nem is szólok. Viszont mentségére legyen mondva a szolgáltatónak, hogy már hetekkel ezelőtt jelezték az áramszünetet. Szívesen látom a legközelebbi jeles alkalommal a DÉMÁSZ főnökét. Töltse nálam nyugodtan a karbantartási idő nyolc óráját! Aztán jön az este, és rá kell, hogy döbbenjek, nem tudni mit karbantartottak. Amikor a szomszédban bekapcsol a tévé, akkor elalszik nálam a lámpa, mert olyan kevés az áram. Lehet reklamálni, panaszkodni, a lényeg a lényeg! Karbantartva a rendszer…

Folytattam az otthoni aludoboz gyűjtést, lapítást, szortírozást a tavalyi átadási követelmények alapján, és mostanra ismét összejött egy adagra való. A napokban tudomásomra jutott, hogy a jól bevált frappáns átvétel megváltozott, jött egy eszement bizottság, és kitalálta, hogy ezen túl csak gép veszi be, és kizárólag sértetlen egész dobozokat, megszűnt a személyes átvevői kapcsolat. Ez van mindenhol, így a másik multinál is.

Arra nem gondoltak az okostojások, hogy az egész aludoboz háromszor nagyobb helyet foglal el a szállításnál, mint a szétlapított, így csak azoknak jó, akiknek van autója, csomagtere, nekem bringával több fuvar. Azért kibicajoztam az összelapított adag felével, és megpróbáltam belerakosgatni egyenként, hátha tetszik az „automatának”. Voltak előttem, és mindenki szitkozódott az új rendszer miatt. Hol bevette, hol visszadobta az ugyanolyan összelapított vagy egész dobozokat. Volt olyan, amit háromszor is elutasított, negyedjére már bevette.

Többször elakadt a szerkezet, szóltam az ügyfélszolgálatosoknak, ami az épület másik oldalán van. Jöttek is néhányan a problémát megoldani, még a helyi igazgató is lejött (többszöri reklamációmra)… Természetesen én voltam a hibás, mert eleve összelapítva hoztam a dobozokat. Másokhoz hasonlóan…
Hiába mondtam, hogy az összelapítottak közül is bevett néhányat az egész, sértetlenekkel is akadozik, nem érdekelte őket.
Egy órát tököltem. Régebben öt perc volt az egész átadás, és semmi idegeskedés, semmi rohangálás, csak egy élő átvevőt igényelt a dolog. A korszerű(?) új változat az én ottlétem alatt 4-5 munkatársat lefoglalt rövidebb-hosszabb időre. Senki se érte fel ésszel, hogy amiket visszadobott a gép, és láthatóan alumínium dobozok voltak, átvegyék a régi szisztéma alapján. Sugárzott róluk az érdektelenség, semmi jó szándékot, rugalmasságot nem tapasztaltam.
Így amiket végleg elutasított a gép és alumínium volt, kénytelen voltam bedobni a vegyes szemetesbe. Még én éreztem magam kellemetlen helyzetben, én aki környezettudatos magatartást szerettem volna tanúsítani.

Mások is mérgelődtek: műanyag flakon bedobásnál is hibázott a gép, mert ugyanolyan típust bevett, a következőt meg visszadobta. A hibákat látta a kamera, de nem méltóztattak maguktól kijönni és az ügyfelet segíteni, a kifli tolvaj megfigyelése biztos fontosabb nekik. Kíváncsi lennék az áruház (és a többi) kalkulációjára. Kirúgták az átvevő embert és beraktak helyette egy „automatát”?
Ezért az új baromságért kifizettek egy csomó pénzt, ami ugyanazt a lapítást végzi el, amint idáig mi, átadók. Az automata fal mögötti emberi tevékenységre is kíváncsi lennék, mekkora élőmunkát igényel, mekkora karbantartást, pakolgatást, takarítást, stb? A régi jól bevált módszernél egy személy végezte az átvételt gyorsan, frappánsan.

Az új szisztémát kitaláló team biztos kapott vállveregetést, jutalmat ezért a baromságért. Mindenki mérgelődik most és elégedetlenek vele: a leadók, az ügyfélszolgálatosok, a karbantartó… a kisember. A Tesco helyi apparátusa felfelé mutogat, ezt a baromságot fent a központban találták ki, ők ide lent nem tehetnek róla. Hiába írtam a panaszkönyvükbe, az elakad a helyi vezetőségnél, megy a fiókba, nem jut el a kitaláló, felelős felsőbb szintig.
 
Beszéltem ismerősökkel, akik szintén így jártak, mindenki ezen túl a közös ömlesztett kukába fogja dobni az aludobozt, így én is a még otthon maradt 200 db-ot (második fuvarnak szántam), nem mérgelődök. Ennyit az ügyfélidegen, szelektív gyűjtéstől elrettentő új szisztémáról.”
 
Cs. J.

Levelet kaptunk egy kétségbeesett családtól, akik arról számoltak be, hogy 11 hónapos kisbabájuk új babakocsiját ellopták tegnap Kecskeméten. Hihetetlen, hogy egyesek mire képesek!

Kecskeméten, az Akadémia krt. 30. szám alatti lépcsőház IV. emeletéről loptak el a babakocsit április 14-én 17:30 körül. A pofátlan tolvaj a frissen vásárolt, rózsaszín-fekete színű, Pierre Cardin kocsit az ajtó elől vitte el. A 25 ezer forintos „járművet” egy 11 hónapos kisbaba várja haza.

A család számára a kocsi pótolhatatlan veszteség, ezért kérik, ha valaki információval rendelkezik a babakocsival kapcsolatban, hívja a 20/443-5208, 20/550-9817 telefonszámot, vagy írjon a baon@baon.hu e-mail címre.

2011 március 14-én kaptam egy érdekes hívást. Dr. Winkler néven mutatkozott be a hívó, és gratulált, hogy nyertem a mobilszolgáltatómtól 2,4 millió Ft-ot. Azt mondta, a nyeremény átvételéhez csak annyit kell tennem, hogy vásárolok 2 db 10.000 Ft-os feltöltőkártyát. Ő pedig visszahív 10 perc múlva, hogy ellenőrizze a dolgot. Vissza is hívott, mivel azonban nem vásároltam feltöltő kártyát, csúnyán lehordott engem és anyámat is mindenfélének.

Eddig ez nem nagy ügy, egyszerű csalás, mondhatni megszoktuk már. Igazán akkor lettem mérges, amikor elkezdtem utánajárni ennek a történetnek az interneten, és azt kellett látnom, hogy ez az alak közel 6 éve teszi ezt büntetlenül. Az adott szolgáltató pedig semmit sem tesz az ügyfelek védelmében. Pedig elég lenne egy figyelmeztető sms ahhoz, hogy legalább kevesebb embert csapjanak be. Nem értem, miért nem tesz senki semmit…

A Baon ezzel kapcsolatos cikkei:

http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/jol-lehuznak-minket-ha-nem-vigyazunk-315930

http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/profi-atveres-milliokkal-hitegetnek-a-mobilos-csalok-308761

„Azért írok, mert borzasztó bosszantó dolog történt velem az elmúlt napokban - írja a kecskeméti Strázsi Tamás. A munkaügyi központtól kaptam egy levelet, hogy menjek be, mert irodai munkát ajánlanak. Egy csoportos tájékosztatásra vártak, ki is töltöttük a papírokat, majd elmondták hogy az önkormányzatnál fogok irodai munkát végezni. Nos, én nagyon örültem, hiszen nem könnyű ilyen jellegű állást kifogni, szó nélkül elvállaltam, majd elintéztem a szükséges dolgokat.

Aztán bevittem a Csongrádi utcára a szerződésért, majd az önkormányzathoz kellett vinnem a papírokat. Megkerestem az illetékes dolgozót, közöltem vele, miért jöttem, kérdeztem, mi lesz a feladatom.

Ő közölte velem, hogy az „irodai munkavégzés” nem takar mást, mint csikkszedést, söprögetést, hólapátolást, szemétszedést! Akkor hol itt az igazság? Vagy tényleg ez lenne az irodai munka a mai világban? Felháborító! A szerződésemen is irodai kisegítő munkakör szerepel, hát gratulálni tudok a megfogalmazáshoz…

Hozzátartozik a dologhoz, hogy nem a munkával van bajom, mert ezt is elvállaltam volna, de felháborítónak tartom, hogy ilyen jó hangzású állással vezessék félre a munkát kereső embereket.”

Barátnőmet leptem meg karácsonykor a kecskeméti Fábry-estre szóló jegyekkel, úgy gondoltam, jót nevetünk majd együtt a showman szilveszteri műsorán - írta nekünk Illés. Sajnos nem így történt. Nagy várakozással indultunk az előszilveszteri előadásra, a művelődési házban azonban furcsa érzés fogott el. Mintha nem jó helyen járnánk, vagy nem is ezen a napon lenne pezsgős Fábry-est. Aztán egy öreg nénike felvilágosított, hogy jó helyen vagyunk, csak kevés jegy kelt el, így a színházterem helyett valami 4. emeletei teremben kapott helyet az előadás.

 Pezsgőt azért kaptunk, koccintás után felmentünk a 4.-re, abban bízva, hogy kisebb helyen talán még hangulatosabb lesz a „buli”. Sajnos azonban itt még egy apró dísz sem jelezte, hogy az ünnepek idején járunk, és a hangulatot az sem fokozta, hogy felborult az ülésrend. Az együtt érkező vendégek közül többen csak külön-külön tudtak leülni, hiába volt helyre szóló jegyük, a kisteremben ugye az már nem érvényes. Fábryra is átragadt a csalódottság, lerítt róla, hogy ő sem érzi jól magát. Szóval kiábrándító volt az egész. Nem győztem barátnőmtől elnézést kérni.

Elgondolkodtam azon, hogy a jegyár vajon nem jár vissza ilyenkor. Nem lenne célszerű, értesíteni azokat, akik jegyet vettek az előadásra? Ha ugyanis előre tudjuk, biztosan nem megyünk el. Megkíméltük volna magunknak egy hervasztó estétől…

„Vettem egy hordozható telefonkészüléket - írja Lackó. - Amikor otthon kibontottam, nem hittem a szememnek, és igencsak elszomorodtam az elém táruló látványtól. Nem a telefonnal volt a gond, hanem azzal, amit mellé csomagoltak. Kilenc nyelven - jó hosszan - leírt brossúra tartozott a termékhez. Kilenc füzetecske, kilenc műszaki leírás. Elhiszem én, hogy sok helyen árulják a világon ezeket a készülékeket, de ez azért túlzás! Miért kell telepakolni minden dobozt számomra érthetetlen nyelven íródott, szemétbedobásra ítélt füzetekkel. Hol itt a takarékosság, a környezetbarát csomagolás? Hány fát kell teljesen feleslegesen kivágni, hogy a belőlük készült papírokat aztán rögtön a kukába dobjuk? Vagy talán nyelvtanulásra akarnak ösztönözni minket? Nem értem, miért nem lehet ez ellen tenni valamit. Miért nem lehet mondjuk a recepción kapni egy magyar nyelvű irományt? Csak egy kis odafigyelés és szervezés kérdése lenne az egész, a gyártókat-forgalmazókat azonban úgy tűnik, teljesen hidegen hagyja a dolog. A vásárló pedig nem tehet mást, mint bosszankodik, esetleg megpróbálja kiírni magából a mérgét…”

„Október 30-án vitt ki fiam a kecskeméti köztemetőbe. Budapestről érkezett haza, kocsijával indultuk, hogy lerójuk kegyeletünket. Amikor a temetőhöz érkeztünk, a biztonsági őrnek szóltam, hogy most műtötték a bal lábam, csak bicegni tudok a mankóval. Kértük, engedjen be minket autóval, mert messze van a sír, ahol szeretnénk mécsest gyújtani.  

Igaz, hogy mozgássérült igazolványunk nincs a kocsira, de úgy gondoltam, méltányosságból, emberiességből beenged, őt azonban nem igen hatotta meg a fájós lábam. Közölte, hogy jöjjünk vissza kedden, mert akkor - 100 forint ellenében – bemehetünk, most azonban semmiképp.

Nem fordultunk vissza, inkább nagy keservesen be és visszagyalogoltam a mankómmal, úgy egy kilométert kellett lebicegnem. Amikor visszaértünk a kapuhoz, láttam, hogy szó nélkül beengedik a fiatalembereket, akiknek láthatólag semmi bajuk, csak azért mert szélvédőjükön mozgássérült igazolvány díszeleg. Kérdezem, hol van itt a méltányosság? Ennyit jelenthet egy papír? Amit saját szemükkel látnak, az nem számít?”

Négy hónapja végeztem az iskolával, azóta munkát keresek - írja Veronika. Mivel egy kis faluban élek, ahol semmi esély, hogy állást találjak, Kiskörösön, Kecskeméten és Szegeden próbálkozom. Fiatal vagyok, és ambiciózus, eszem ágában sincs szülőhelyemen megöregedni. Szeretném megalapozni a jövőmet, ezért albérletbe is költöznék a munka miatt. Ezt az önéletrajzomba korrekten fel is tüntetem.

Ha meglátok egy álláshirdetést, rögtön telefonálok. Általában minden rendben megy a beszélgetések során, egészen addig, míg meg nem tudják, hogy vidéki vagyok. Ekkor jön a fekete leves, rögtön elintéznek annyival: „köszönjük, de betelt az állás”; „csak helyi lakosok”; Akkor nem aktuális”. Ezzel ráztak le legutóbb is, amikor egy kecskeméti étterembe szerettem volna jelentkezni konyhai kisegítőnek. Személyesen kellett volna jelentkezni, de a rossz tapasztalatok miatt rákérdeztem telefonon. Amikor megtudták, hogy hol élek jelenleg, kaptam is a választ: „úgy nem aktuális”. Kérdem én, ha vidéki vagyok, akkor dögöljek éhen? Így hogy kezdjem el a nagybetűs Életet?